BKST
BKST története, alapjai
A BKST története
A Kraniális Oszteopátiát William.G. Sutherland tanulmányozta és fejlesztette ki több mint 40 éven keresztül a XX. század 20as éveitől kezdődően. Sutherland amerikai orvos volt, aki oszteopátiát tanult doktor Andrew Taylor Still – aki az oszteopátia atyja – iskolájában a XIX. század utolsó éveiben.
A.T. Still, az oszteopátia megalkotója, atyja 1828.08.06 és 1917.12.12 között élt. 1875-től, Kirksvilleben kezdte el az oszteopátiát, ezt a gyógyszermentes, manipulatív terápiát rendszeresen alkalmazni és lassan kezdték elfogadni. Ennek az új módszernek az alapelve szerint az egészséghez csak az szükséges, hogy a struktúrák megfelelő pozícióban illeszkedjenek, és a test folyadékai (a vér, a nyirok, a gerincvelői folyadék stb.) akadály nélkül áramoljanak. Az új terápiát 1885-től nevezte oszteopátiának – a nevet a görög csont (osteo) és betegség, szenvedés (pathos) szavakból alkotta meg. A terápiával nagyon sok reménytelen állapotú beteget meg tudott gyógyítani, akikről a nyugati szemléletű orvosok lemondtak.
„Minden élő szervezetben megtalálható az a képesség, hogy előállítsa és létre hozza az összes kémiai anyagot és energiát, ami saját maga felépítéséhez és újraépítéséhez szükséges. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint megfelelő mennyiségű és minőségű tápláló ételre. A test vázának és a lágy struktúráknak az ember anatómiai mechanizmusának megfelelő beállítása jó emésztést, táplálást, keringést, egészséget és boldogságot hoz.”
William Garner Sutherland röviddel azelőtt született, hogy az oszteopátia kezdett elterjedni -1873. 03. 27-én született és 1954. 09. 23-án halt meg.
1898-1900 között A. T. Still iskolájában végezte oszteopátiás tanulmányait és oszteopata orvosként (DO) diplomázott. A tanulmányai során felfedezte, – miközben egy beteg halánték csontját vizsgálta – hogy a koponya csontjai mozognak és hirtelen ötlete támadt: ’Pont olyan alakú, mint a halak kopoltyúja’ – ennek a megfigyelésének hatására egy újabb, rugalmas légzési mechanizmust fedezett fel. Ezzel a ’szokatlan’ ötlettel foglalkozott élete hátralévő éveiben. Ezt a légzési mechanizmust Elsődleges Légzési Mechanizmusnak (PRM) nevezte el.
1924 – Megépítette a híres sisakját, amivel saját koponyáján kísérletezett – változtatva, növelve a nyomást, amit a sisak kifejtett a csontjaira vizsgálta ezeknek a változtatásoknak a hatását. Időnként még az eszméletét is elvesztette, de később egy meleg és érzékelhető folyadék mozgást érzékelt oda- vissza a gerince és a keresztcsontja mentén. Ez a tapasztalat azt mutatta számára, hogy a koponya és a keresztcsont működése egymással szoros kapcsolatban van. Megvizsgálta azt is, hogy a koponya és a keresztcsont közti központi rendszer (Core Link) és a bennük lévő folyadék mozgása hogyan hat az emberi szervezetre. A következő években ezt a mechanizmust tanulmányozta, meghatározta alapelemeit és vizsgálódásai során definiálta a Kranioszakrális rendszer működését.
1939 – Kiadta az első könyvét – The Cranial Bowl (A Koponya Csészéje) – amelyben leírta az általa használt technikát. Sajnálatos módon nem volt igazi érdeklődés a könyv iránt. Az érdektelenség 1944 után változott meg, amikor elkezdett órákat adni és néhány követője lett, akik elfogadták az elméletét.
1951 – Egyik közvetlen tanítványa, H.I. Magoun megjelentette az Oszteopátia a Kraniális Területen (Osteopathy in the Cranial Field) című könyvét, ami tartalmazta a Kranioszakrális Módszer alapelveit.
1953 – Megalapítja a Sutherland Oktatási Alapítványt (Sutherland Teaching Foundation)
1954 – Meghalt.
BKST elmélete, alapja
Eleinte Sutherland az Elsődleges Légzési Mechanizmussal (PRM – Primary Respiratory Mechanism) dolgozott és próbálta megérteni működésének alapelveit.
Az oszteopátia megközelítését alkalmazta, a következő elveket használta:
- A struktúra és a funkció kapcsolatban van, függ egymástól.
- A test képes meggyógyítani, szabályozni, egységbe integrálni, szervezni önmagát
- Az emberi szervezet egy funkcionális egység
Számtalan kezelés és a megfigyelései hatására meghatározta az Elsődleges Légzési Mechanizmus elemeit, a köztük tapasztalt kapcsolatokat, összefüggéseket. Ugyancsak vizsgálta a kranioszakrális rendszer hatását a test többi rendszerére és a teljes szervezetre is.
Sutherland munkásságának kezdeti szakaszában a bio-mechanikus megközelítést alkalmazta – elemzett, ellenőrizte a mozgást, különböző technikákat használt, flexió- extenzió, kifelé-befelé fordulás kifejezésekkel együtt.
Több száz kezelés és az általuk nyert tapasztalat hatására Sutherland és az egyik tanítványa, későbbi kollégája, Rollin Becker azt vették észre, hogy a struktúrák mozgása mögött olyan erők működnek, melyek mélyebbek a kívülről érkező mechanikus mozgásoknál, erőknél. Ezek az erők áthatják a szöveteket, a folyadékokat, a mezőt, a bennünket körülvevő teret.
Ezeknek a tapasztalatoknak a hatására megváltoztatták az orientációjukat – az elemzés, mozgás tesztelés, technikák alkalmazása helyett előnyben részesítették a jelenlétet, a nyugalmat és arra figyeltek, hogy az Elsődleges Légzés és a rendszer Intelligenciája kifejeződhessen, ezáltal a rendszer egyensúlyba kerülhessen és a gyógyító folyamatok elindulhassanak. Ezért életének utolsó 10 évében az érdeklődése a kraniális oszteopátia sokkal finomabb megközelítése felé mozdult és ennek hatására új alapelveket, elemeket definiált. Ezt a finomabb megközelítést később biodinamikus kranioszakrális terápiának nevezték el – a biodinamikus oszteopátia és az embriológiában leírt biodinamikus erők alapján.
Ő és a kollégái felismerték, hogy az ember az élet teljességének a kifejeződése és nem különül el az egész univerzumban működő különböző erőktől. Ebben az új koncepcióban az Élet Lélegzetének spirituális alapja is megfigyelhető, amely létrehozza az Elsődleges Légzés finom hullámszerű rendező és szervező elvét, ami biodinamikus életerőként, potenciaként jelenik meg az emberi szervezetben. Azt is megfigyelték, hogy a struktúrák mozgását szintén a mélyebb erők okozzák. És a mozgás mögött mindig nyugalom van.
Az Élet Lélegzete azoknak az élet-erőknek a megnyilvánulása, amelyek velünk vannak az élet első pillanatától, a fogantatástól kezdve, sőt már korábban is, egészen az élet végéig, halálunkig. Létrehozza, fenntartja, folyamatosan építi, újra szervezi és meggyógyítja az élőlényeket. Elsődleges Légzésként nyilvánul meg a test minden szintjén – a szövetekben, folyadékokban, potenciákban – mint különböző ritmusú mozgás, jelenség. Ez egyúttal az Egészség kifejeződése is. Ha az egész szervezetben fennáll egy szabad mozgás, ami akadály nélkül tud áramlani, akkor Egészség van jelen, ami velünk van, még a halál pillanataiban is. A kezelés folyamán ehhez a szabad áramláshoz, erőhöz kapcsolódunk a különböző szinteken különböző terápiás megközelítéssel, módszerekkel.
Az Elsődleges Légzés minden szinten (szövetek, folyadékok, potenciák szintjén) különbözőképpen érzékelhető, de mindig ritmikus, ciklikus mozgásként van jelen.
